[vc_row][vc_column][vc_column_text]Hümmel Kornél pap, hitoktató – a támogató alapítvány névadója[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]Budapesten született 1907.VII.12-én, meghalt Pesten 1945.I.17. Pap, hitoktató. Szülei: Hümmel Ede bécsi osztrák aranyműves és Liska Olga postai tisztviselőnő. Szüleit korán elveszti, két testvérével anyai nagybátyjuk, egy MÁV altiszt gyámsága alá kerül. Szegénységben, nélkülözésben telik gyermekkora, jó példa erre, hogy iskola után, a Keleti pályaudvarnál cipőpucoló. 18 évesen azt álmodta, hogy egy katona agyon fogja lőni, ő pedig a hit vértanúja lesz.
1929.VI.29-én szentelték pappá, ekkor különös jelként fogta fel, hogy paptársaival a felszentelésükre szánt fehér stóla-szalag elfogyott, így neki már csak piros jutott. Megjegyezte, hogy ez egy jel lehet, amivel Isten neki vértanúságot szán. Aktívan részt vett a cserkész életben, a fiatalok nevelése és a közös táborozások voltak számára a legkedvesebbek. Tan mesébe illő történet, amikor egy fiatal fiú hittan oktatás alkalmával meglopta, de ő hosszasan elbeszélgetett a megbotlott fiúval, majd megbocsátott neki, jó útra térítette. Az ostrom alatt a zuglói Vakok Intézetébe költözik. Számos alkalommal bátorságáról tesz tanúbizonyságot, amikor az utcákon talált ismeretlen sebesülteket cipel, kísér a közeli Uzsoki utcai kórházba, hogy sebesüléseiket szakszerűen ellássák, vagy amikor Baránszky Tibor munkatársaként üldözötteken segít. Egy ellenséges bomba támadás során, szerényen berendezett kis szobája teljesen kiég, mindene odaveszett. Csak az aznap viselt ruhája maradt neki, de továbbra is mosolyogva látta el papi teendőit. A front már egy hete átvonult, amikor egy részeg szovjet katona az intézet kertjében egy világtalan lányon erőszakot akart elkövetni. Az intézet lakói az éppen gyóntató Kornél atyát hívták segítségül, aki rögtön a kertbe sietett, hogy a védtelen lányt megóvja. Mire odaért, a vak lány már le volt teperve, de szűz tisztaságán nem esett még csorba. A szovjet katonát meglepte Kornél atya hirtelen megjelenése, térdeplő helyzetéből felállt, majd közvetlen közelről kétszer szíven lőtte az atyát, majd elszaladt. Az intézet lakói oda siettek a halálosan meglőtt papjukhoz, aki még suttogó, elcsukló hangon ezt mondta: “Deo gratias! Deo gratias!” – (Istennek legyen hála!). Hívei az óvóhelyen felravatalozták, majd hajnalig virrasztottak mellette.
Nevét ma egy alapítvány (Hümmel Kornél Látássérülteket Támogató Kiemelten Közhasznú Alapítvány) viseli. Sírhelye a XII. Mátyás király út 29. szám alatt működő Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona Óvodája és Általános Iskolája kertjében, ahol Fehér Anna intézményalapító nővérnek köszönhetően, egy szépen kialakított emlékhelyen található.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]