[vc_row][vc_column][vc_column_text]Az Otthon alapítója [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/3″][vc_column_text]Fehér Anna a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek egyházmegyei jogú szerzetesközösség tagja, magyarországi vezetője volt. A rendet, amely a ferences család tagja, 1626-ban Aachenben alapította Apollonia Radermecher; hazánkban 1785 óta vannak jelen. Az Erzsébet-nővérek küldetése a betegápolás, idősgondozás.
Fehér Anna 1947-ben született Vértesacsán, szülei földművesek voltak. Miután édesapja megbetegedett, és nem tudott többé a földeken dolgozni, 1959-ben felköltöztek Budapestre.
Indíttatása, hogy hátrányos helyzetűeken segítsen, már a gimnáziumi évei alatt kialakult benne. Ennek hatására gyógypedagógiai tanulmányokba kezdett, ahol rövidlátása miatt az orvosi alkalmassági vizsgán csak úgy engedték át, hogy mindössze a látássérültek oktatására alkalmas – ennek ellenére később az általa vezetett intézményben testi és szellemi fogyatékossággal rendelkező látássérülteket is befogadtak.
Egyetemi évei igen hányattatottak voltak, mivel a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel egyházi kapcsolatait. Többször rendelték be kihallgatásra, tartottak nála házkutatást, fenyegették és zaklatták is.
Előfordult, hogy a Gyógypedagógiai Főiskoláról hurcolták el a Gyorskocsi utcai fogdába. A főiskoláról – és minden más felsőoktatási intézményből is – kitiltották. Végül fél évtized múlva nyílt rá lehetősége, hogy újra felvegyék a főiskolára – erre így emlékezett vissza:[/vc_column_text][/vc_column][vc_column width=”1/3″][vc_column_text]„Ott ült a tanárok között a párttitkár is. Megkérdezte, változott-e a véleményem, és mit tanultam ebből az esetből. Mondtam, hogy semmit. Elkezdett velem kiabálni, hogy mit képzelek, vallásos ember márpedig nem lesz pedagógus Magyarországon.”
Tanárai közbenjárására azonban végül folytathatta tanulmányait, így 1979-ben diplomát szerzett – immár fogadalmat tett szerzetesnővérként.[/vc_column_text][vc_single_image image=”118″ alignment=”center”][/vc_column][vc_column width=”1/3″][vc_column_text]1950-ben, a Rákosi-diktatúra alatt betiltották a szerzetesrendeket, így fogadalmát is csak titokban tudta letenni 1978-ban. Halálával közösségének – a XVII. században alapított Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek Rendjének – is véget ért egy korszaka, hiszen Magyarországon ő volt az utolsó, aki az habitusukat hordta. Kezdetben több szervezetben is tevékenykedett, így a Vakok Állami Intézetében mint gondozó, valamint a Vakok Szövetségében mint nyomdai segédmunkás. Utóbbi helyen nem kis eredménye, hogy nyomdai előkészítésével jelent meg Magyarországon először Braille-írásos Szentírás.
1977-től a felsővízivárosi Szent Anna-templomban megkezdődött a látássérültek lelki gondozása, ahova természetesen Anna nővér is csatlakozott. Vezetésével 1982-ben megalakult a látássérült gyermekek Szent Anna Otthona. Az egyház először egy Batthyány tér közelében fekvő, szenespincéből kialakított lakásban tudott helyet biztosítani az intézménynek. Itt tevékenykedett Anna nővér is, amíg Barbara Bush 1989-es magyarországi látogatásakor megtekintette az intézményt is, majd kapcsolatait kihasználva rögtön segítséget eszközölt ki a számukra.
Ekkor kapták meg azt a svábhegyi ingatlant, ahol megalakult a Vakok Batthyány-Strattmann László Gyermekotthona, amely azóta egyházi és állami támogatással folyamatosan bővül. Az iskolát és óvodát is üzemeltető intézmény jelenleg több mint hatvan bentlakó gyermek gondozását látja el.
Anna nővér 2021. január 13-án hajnalban hunyt el. Hat nappal korábban koronavírust diagnosztizáltak a szervezetében.
Temetése szűk családi körben volt február 4-én az óbudai temetőben – emlékezete az általa alapított[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]Műben él tovább, ahol igazzá válik az Evangéliumi ige:
„Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (Mt 11,5)
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]